Gyerekszáj
2010. február 8., hétfő
1. Ma délután megyünk be a városba Nórival. Varrógéptűt venni indultunk, aztán vettünk is minden kacatot, a varrógéptűt meg otthagytam persze, úgyhogy a kiszabott, összefércelt elefánt ma sem materializálódott.
No, szóval ülünk a kocsiban, Nóri hátul középen és hangosan dalolászik, a következő nótát énelki:
“Azért is jó egészséget, bajt, búzát és békenséget mindenkinek bőven….”
Általában nem javítom ki a gyereket, mert hát milyen anya lennék én, ha a tizentíz és társai helyett akkurátusan elvárnám a helyes szót, nem? Most azonban úgy éreztem, ez nem maradhat ennyiben, úgyhogy röviden elmagyaráztam, hogy (főleg kultúrkeresztény körökben) bajt nem kívánunk egymásnak még ártatlan gyereknótákban sem. Aztán rákérdeztem a békenségre, de mivel Nóri 2 percig magyarázta, hogy a béken egy szalonna és ropogós és finom és a pizzán is szokott lenni meg a sültkrumplin lilahagymával és azt igazán illik kívánni másnak, mert a békenség az, amikor valójában békent evett valaki és jóllakottan élvezi az életet még! »
Kategóriák: Nóri, vicces, Sári | Szólj hozzá! (0) »
Méretek
2010. február 5., péntek
Ezt le kell írjam…
Nóri egy ideje azon agyal, hogy akkor ő most milyen gyorsan nő. Szereti mostanában nézni a régi képeit, amikor még igen aprócska volt, és megállapítja, hogy mekkorát nőtt azóta! Bár már 1 éve nem jártunk gyerekorvosnál (Peti oltását sem vettük még fel, hehehe…), fogalmam sincs, hogy mekkorának kell lennie. 17 kilónak mérték a nyáron, mikor műtöték, és mivel nekem úgy rémlik, hogy anno engem azért nem akartak az iskolába felvenni, mert csak 17 kiló voltam 6 évesen, szerintem nincs vele semmi gond. Persze, Sári nagyon Törpilla mellette, de hát ő egyébként is kicsike, Peti lassan beéri (de komolyan!).
No, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Nóri töpreng. Aggódik? Lehet, de inkább töpreng, mégpedig azon, hogy ha ilyen iramban nő, akkor hogyan fog beférni a lakásba, ha már “tizentíz”, vagy “kettő meg harminc” éves lesz. Ma reggel képes volt felállítani engem az asztaltól az életmentő kávém mellől, hogy megnézzen, mekkora vagyok.
“Anya, állj csak fel!”
Felállok.
“Hány éves is vagy, anya?”
“29, a nyáron 30 leszek.”
“Nahát! És ha már ilyen öreg vagy, hogyhogy csak félig töltöd be a szobát?”
Senki ne gondolja, hogy meghíztam, vagy ilyesmi, nem töltöm be szó szerint a szobát félig, de mivel Nóri ettől a megállapítástól szemmel láthatólag megkönnyebbült, ráhagytam. Most kicsit jobban van. Szerintem rájött, hogy én iszonyúan öreg vagyok… Úgyhogy ráér még aggódni. De a tegnap festett házba nem engedett be, mert az “gyerekház”. Én már nem férek be!
Ui.: A képen Nóri látható, mellete pedig a liftgombok. Azért 5, mert az ötödik emeleten lakunk, tovább nem szokta számolni….
Kategóriák: Nóri, vicces | Szólj hozzá! (8) »
Ház
2010. február 4., csütörtök
Kategóriák: fotós bejegyzet, Nóri, kreatív | Szólj hozzá! (3) »
Panta Rei!
2010. február 3., szerda
Érdekes dolgok történnek velem mostanában.
Tavaly az év vége felé megszállt valami “változtatni kellene” érzés. Talán már a nyáron kezdődött. Az életemet befolyásoló dolgokra kezdtem figyelni, nem negatív dolgokra kell itt elsősorban gondolni, hanem olyasmikre, amik alakítanak engem. (Ezeknek a gondolatoknak a hatására elég sok egyéb radikális változtatást tettem az életvitelemben, eddig végül is pozitív kimenetellel.) Valamerre visznek, aminek nincs különösebb előnye, célja.
A babás-mamás fórumra január elseje óta nem járok, és most esett le, ma reggelre, egy álomban, hogy mi volt ez a tudatalatti döntés. Nekem “időmegtakarítás” elnevezéssel futott az ötlet, nem is sejtettem, hogy mélyebb értelmet is kap majd. Valamiféle tendenciát láttam, de nem tudatosodott eddig, azonban ma reggelre talán megértettem. Azon agyaltam álmomban, hogy szüljek- e még, hol, hogyan és hogy milyen hordozókendőt kellene még vennem magamnak, meg ilyesmik és a nagy töprengésben egyszerre csak megértettem. Az álmomban. Hogy mi ellen ágálok, mi nyomaszt tudat alatt egy ideje…
Rájöttem, hogy nem akarok ezen az úton járni tovább.
Nem akarom, hogy az életem arról szóljon, hogy még! »
Kategóriák: freak | Szólj hozzá! (33) »
„Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” (V. felv. 4. szín)
2010. február 1., hétfő
Szombat este színházban voltunk, a III. Richárdot néztük meg Csiszár Imre rendezésében, 16-os “karikával”. Hú, nagyon állat volt! Brutális, de jó!
A szövegen semmit nem változtattak, de a kosztümök, hmmm… egy kicsit meredek volt, de zseniális! Richárd egyik lábán fekete magassarkú lakkcsizmát, a másikon vörös körömcipőt viselt, vörös harisnya, valami fűző, műszempillák… nagyon hatott! Az összes férfi női ruhában volt és mindezekhez képzeljetek el hangos rockzenét, rengeteg vért, fekete álarcos hóhérokat, kábé 50 kivégzést és hihetetlen hangulatot! Az első felvonásnak úgy lett vége, hogy az írnokot levetkőztették és felkötötték egy kád fölé, amibe beleült Richárd kisgatyában és úszószemüvegben, majd egy kaszával felvágta az írnok hasát, és “megzuhanyozott” a vérfürdőben. No, szerintem nagyrészt ennek köszönhetően jópáran nem jöttek vissza a második felvonásra.
Szerintem elképesztő volt, amikor épp nem a látványon borzongtam, azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe voltak képesek a színészek ebből a nehéz szövegből ennyit megjegyezni! Hihetetlen ötletes, elborzasztó, gusztustalan, de nagyon hitelesen átadott volt a darab, de hát amiket Richárdról olvastam, lehet, hogy még ez a darab sem mutatta be elég kegyetlennek, és vérengzőnek…
Kategóriák: fotós bejegyzet | Szólj hozzá! (16) »
Egy nap a sok közül
2010. január 30., szombat
Kérdezték többen, hogy mi a fenét csinálok egész nap 3 gyerekkel egy panelban. Gondoltam, felvázolom a tegnapi napunkat, hát, valahogy így zajlanak az események nálunk:
Reggel felkelünk, aki akar, szopizik, aztán elkészítem a reggelit: gyerekeknek macikávé és almás süti, Petinek egy kis plusz banán, nekem egy tejszínes kávé és egy nagy bögre tea, apinak termoszba fél liter kakaó. Csók apinak, aki lelép munkába. Én kábé 9-ig kávézom, közben végigpisiltetem és -kakiltatom a bandát (oké, a lányok mennek egyedül a vécére, de Sárinak még kell egy kis segítség), Peti cuccait is átcserélem. Közben a lányok az ágyneműből építkeznek (bunki, hegy, tenger, fűtőház, atomreaktor, mittudomén, ebben Peti is részt vesz általában). Aztán tegnap pont ágyneműcserét csináltunk, lehúztuk, tisztát húztunk, Nóri segített, a kicsik hátráltattak. One step forward, two steps back. Bepakoltuk a mosógépet, közben a csajok elmentek babázni. még! »
Kategóriák: fotós bejegyzet, nevelés | Szólj hozzá! (17) »
Gyakorlatok az új fényképezőgépre
2010. január 26., kedd
Valahogy még sem a színek, sem a mélység, sem az élesség…na, de majd belejövök.
Kategóriák: fotós bejegyzet, Nóri, Sári | Szólj hozzá! (3) »
Ki vagyok én?
2010. január 25., hétfő
Női konferencián voltam a hét végén. A téma: Ki vagyok én Krisztusban? Mivel Petivel voltam, csak egy tanítást hallottam, és most erről fogok írni. Amióta hazajöttem, ezen agyalok, és mivel a töprengéseim még álmatlan éjszakát is okoztak, úgy gondoltam, leírom, milyen gondolatok jöttek elő bennem. Nem szeretném bántani a tanítót, tényleg nem ez a célom ezzel a bejegyzéssel, nem vagyok bibliatanító, úgyhogy ez itt pusztán szubjektív vélemény lesz, kérek mindenkit, hogy ne bántódjon meg. Engem szidni nyugodtan lehet, hehe…
1. Mi a baj?
A tanításban elhangzott többször is, hogy ne magunknak éljünk, ne igazodjunk a korszellemhez és az ellenség támad, támad és nyomul a korszellemmel, ami végül is Krisztust az énnel helyettesíti. A saját testünk is Isten ellen dolgozik és a küzdelem, a küzdelem folyik nap mint nap. Igaz ez? Hogyne, 100%-ban.
A világ nagyon vonzó, főleg, mert az “én” körül forog folyamatosan. Az igényeim, a vágyaim, a sérüléseim, a kívánságaim, az önmagam ismerete…ezek jól és hihetően hangzanak (főleg, ha “tudományos”), ezek bölcselkedések csak, mert nem Krisztushoz alkalmazkodnak. Az értelmünkre hat a világ. Belülről jön. Beszivárogtatja a kereszténységbe a világ gondolkodásmódját, és végünk… még! »
Kategóriák: freak | Szólj hozzá! (76) »
Állra esni…nem kellemes dolog!
2010. január 20., szerda
Kategóriák: Nóri | Szólj hozzá! (19) »
Oviszünet
2010. január 14., csütörtök
Szünetelünk. Falun hideg van, legalább is nekünk panelpatkányoknak, hehe. A házat télen csak úgy tudjuk fűteni, hogy fűtjük az étkezőt és a konyhát, emellett még fűtünk ötünknek egy szobát (itt cserépkályha van). A gyerekeket nem zavarja, hogy ahol fürdünk és ahová pisilni kell járni, ott 17 fok van, de nekem ez maga a halál, egy órát győzködöm magam egy tusolás előtt, egy jó felet egy szimpla pisilés előtt…ráadásul a gyerekek is befordulnak és egymás agyára mennek, mert hol ide, hol oda vannak bezsúfolva mindhárman. Persze lehetnék én is hosszútűrőbb, de szerintem senkinek nem árt meg most egy kis pihenés és változatosság, úgyhogy most koratavaszig itthon vagyunk. Az óvónénik nagyon megértőek voltak és nagyon kedvesek, nem problémáztak rajta, úgyhogy én is megnyugodtam a döntésben. még! »
Kategóriák: Nóri | Szólj hozzá! (11) »