« Táska | BLOG UP! | Egy tál története képekben »
Csend
2009. november 28., szombat
Vagyunk, vagyunk. Mondhatnám, hogy semmi sem történik, de ez nagyon nem igaz, csak a blogra nem minden kerülhet fel. No, mostanában ilyesmik történtek, amikről nincs írhatnékom.
A gyerekekről azonban mindig van valami új infó, úgyhogy ezeket szeretném összegyűjteni.
Nóri
Nóri igazi kis öntudatos óvodás. Nagyon szereti az ovit és mi is nagyon szeretjük. Most nagy a Mikulás-készülődés, rengeteg új vers és mondóka került haza. Nóri mindegyiket betanítja Sárinak is, úgyhogy Sári is egész nap a kis magas cé hangján szaval és dalolászik. G szerint amióta Sári megtanult beszélni, azóta nincsenek denevérek a környékünkön. Valami lehet a dologban, mert tényleg nincsenek!
Az ovis élmények tényleg zömében jók, néha elmesél egy-két sérelmet is, de az az igazság, hogy ezek sem igazán sértik az ő lelkét. Emlékszem, én hetekig bőgtem, ha pl. kiküldtek a babaházból a nagyobbak, de Nóri általában egy vállrándítással elintézi. Apja lánya. Néha úgy érzem, hogy a kis lelki erejéhez semmi közöm, annyira távol áll tőlem, én még 30 évesen is nyamvadtabb vagyok, mint ez a kis öntudatos 4 és fél éves.
Talán 2 hete volt a Márton-nap, és volt lámpás felvonulás a faluban. Nagyon hangulatos volt, ráadásul nem csak az ovisok és szüleik vonulnak ilyenkor, hanem gyakorlatilag az egész falu jött. A végén a művelődési házban volt libazsíros kenyér meg tea a gyerekeknek. Nóri mécsese sajnos elaludt az út háromnegyedénél (Peti meg végig bőgött egyébként), de Sári nagylelkűen átadta az ő lámpását, úgyhogy nem lett belőle gond. Jövőre viszünk tartalék mécseseket.
Annyira jó, hogy a hét második felét azért együtt töltjük Nórival. Most pl. csütörtökön is lenn maradtunk falun, Nóri még sem kívánkozott az oviba, délelőtt együtt sétáltunk a gyerekekkel, délután meg, míg Peti és Sári aludtak, Nóri és én elmentünk egy óriási sétára kettesben, ez nagyon jó volt, sokat beszélgettünk.
Sári
Sári egy kis szeretetgombócka. Az ő férje szerintem elég jól fog járni majd. Sári képes lenne az egész életét az ölemben ülve tölteni, és közben a kezemet simogatni. Annyira kis kedves lélek. Persze, nem mondom, tudnak harcolni is rendesen, és Sári is kiveszi a részét a küzdelemből. Ő az a gyerek, aki szól, ha hánynia kell és elkéri a lavórt, minden balhét magára vállal, és piszkál fél egykor, hogy vigyem már el aludni…hehe, nagyon cuki.
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz majd az ovival. Most, hogy már szobatiszta (azóta sem volt semmi baleset, hihetetlen, úgy örülök, hogy nem erőltettem a dolgot eddig), végül is akár szóba is jöhet. De szerintem ő nem fog menni, hiába megy Nóri. Még nem. Ő sokkal jobban hozzám van nőve, mint a másik kettő…
Peti
Petiről nem is tudom, mit írjak…hát, mázlija van, hogy ennyire imádom és nem tudok rá haragudni, de az éjjeli alvása rosszabb, mint valaha. Gyakorlatilag nem alszik szopizás nélkül egy fikarcnyit sem, én meg hulla vagyok emiatt. Bárcsak tudnék valamit dönteni! De nappal valahogy mindig elfelejtem, hogy megint alig aludtam éjjel…nem tudom, mi lesz. G javasolgatja, hogy éjjelre válasszuk el, de sajnos láttam egy rossz példát, amitől rettegek, hogy nálunk is úgy alakul. Úgyhogy meglátjuk, meddig bírom még.
2009. november 29., 12:02
Livi, ebben a posztodban Nórival kapcsolatban már benne van a válasz az összes ovival való kétségedre. Szereti, de nem akar minden áron ott lenni, szerintem nagyon rendben van a helyzet.
Nem tudom Petivel mit lehetne csinálni, tréningezni nem fogod, sirni nem fogod hagyni, nem próbálkoztál már vmi (nem testvér és szülő) tentikével? Pont most van abban a korban, hogy TALÁN elkezdene kötődni vmihez?
2009. november 29., 13:44
Hát, nem tudom. Nem akarok rongyifélét, ha nem muszáj, az mégis pótlék.
2009. november 30., 14:25
A mi Sárink ilyen nagyon rosszul alvó. És pont ennyi idősen volt nála is a mély pont. Nem nagyon tudok javasolni semmit, csak leírom a mi esetünket, jó?
Sári is ekkorra kifejlesztette, hogy gyakorlatilag egész éjjel féléber állapotban szopizott. Viszont ebbe sem aludt bele mélyen és mivel már dugig volt folyton a pocakja, az meg zavarta eléggé. Így kitaláltuk, hogy ha felébred, akkor próbálom nem rögtön megtömni a száját, hanem simizni, énekelni egyebek. Hát, nem mondom, hogy egyből értette a változást, de a 2. éjjel már kicsit jobb volt, aztán meg már értésemre adta, hogy most pl. kell tényleg cici, mert szomjas stb. Talán 15 hós volt, amikor éjjelre egyáltalán nem kért cicit és elég volt neki, hogy bármikor felébredt nem volt egyedül. Persze ettől függetlenül még nem aludt.
De nem alszik a mai napig sem, pedig körülötte mindenki durmol, ő meg fölébred és követeli, hogy vegyük le a pizsamát, meg ne fogjam ám a kezét, mert az “alvásra utaló jel” :), ő meg már iszonyúan kipihent fél 2-kor… Szóval, nem viszi túlzásba az alvást és 1 éve még nem hittem, hogy valaha is önként lemond a szopiról nemhogy éjjelre, de nappalra is… Most meg már 2 lesz és olyan öntudatos, mint a te Nórid!:)
2009. december 2., 18:30
Livi, Te sem vagy egy könnyű eset :-), akkor valszeg marad minden így…
2009. december 3., 22:12
Szia, már régóta olvaslak akkora vigyorral az arcomon,mint a nagyalföld, bocs. Majdnem ugyanannyi idősek a mi három gyerekeink, két nagylány, egy kicsi fiú a harmadik, mint nálatok, a vigyorgás oka pedig a szemem alatt elhelyezkedő karikák,az elmúlt nyolc hónapnyi nem alvástól.Nem, legkisebb nem alszik rendesen, kivéve az elmúlt néhány napot, mióta fogat növesztett és estére szilárd /szerű/ étellel és anyatejjel teleeszi magát, így éjfélig is elalszik.
A hasonlóságoktól függetlenül is jó téged olvasni, üdv: Iringo